2010. szeptember 23., csütörtök

Fényképek - gyerekek 1.



Nagyon szeretek embereket fényképezni, főleg azokat, akiket ismerek. Megpróbálom elcsípni azt a pillanatot, azt a tekintetet, azt a mosolyt, amitől Ő Ő, amiben megcsillan a személyisége.
Nagyon szeretek babákat és gyerekeket fényképezni. Szerintem egyértelmű, hogy miért :)

Lili, 2009
Máté, 2010
Emőke, 2009

Abigél, 2009





Fényképek



Nem is olyan régen Noémi barátnőm rákérdezett, hogy mikor írok már végre a blogra, igazán na, hát még ilyet. Én meg azt mondtam neki, hogy engem ez a műfaj meghalad. És most ráeszméltem, hogy nem muszáj nekem mindig szöveget írni, hanem a kedvenc képeimet fogom feltöltögetni sorban.
Azt kell tudni, hogy 2008 decemberében vettünk magunknak Csongorral egy fotógépet. Már nagyon szerettünk volna egyet, csak nem volt mindegy, hogy milyen, meg hogy mennyibe kerül. De aztán meglett, mi meg elkezdtünk tanulni. A tanulás továbbra is folyik. A képekhez néha rövid megjegyzéseket fogok fűzni. Remélem, hogy tetszeni fog :)


Nádrezervátum, 2009


2009. augusztus 10., hétfő

Lazaság és muffintorta







No, megvolt a nagy menyegző, vagy ahogy Csongor elkeresztelte, "Zö rojál veding". Tényleg rojál volt. Nagyon tetszett, messzemenőleg ők voltak a legvagányabb, leglazább ifjú pár, akiket valaha láttam. Na, de csatolok néhány képet.
Üdv.


2009. július 20., hétfő

Csodabogárországban


Hát igen, Attila meg is jegyezte, hogy annyi mindent írok erre a blogra, hogy nem győzi olvasni... Már két hete Budapesten vagyok, még egy ennyi, és mehetek haza. Ismét fejtágítás, ismét furcsa emberek (ezért a Csodabogárország/Csodabogária), ugyanakkor meg új barátok, új ismerősök. De azért a család olykor erősssen hiányzik (székely szobatársam van, a szóhasználat nyomokban tartalmazhat tájnyelvi elemeket :)).
Voltunk a hétvégén Kecskeméten, és Abibaba után megnéztük Lilibabát is, vagy ahogy Szilárd hívja, Lilócskát, hát nagyon édes kisbabák. Fotók is lesznek majd mindkettőről.
Furcsa volt egy kicsit ismét Újpesten lenni, az egyházzenein, a fiatalságom/fiatalságunk talán legemlékezetesebb pillanatait töltöttük itt (igen, itt hallom Efit meg Szilárdot Besenyő Pista bácsiul "hja, fiacskááám..."-ozni két hangra, de azért a Magyar mise nem volt semmi). Mindig rossz szembesülni a dolgok változásával, azzal, hogy mások énekelnek már a kórusban, hogy folyton hiányérzetem van, mert a TÖBBIEK nincsenek ott, nekem speciell meg kell tanulnom az ilyeneket kezelni. Bár lehet, hogy ezzel mindenki így van. Vagy mi.
Voltam a János-hegyen is. A fotót direkt Attilának csatolom. Tudja ő, hogy miért :) A szájhagyománnyal ellentétben nem csatorna, zászlótartó. Erre most jöttem rá :D
Na, legyetek jók, remélem, nemsokára itthagyhatom Csodabogárisztánt, és sirülök haza, az én drága főüdijeimhez, hogy ësszem a zuzátokat!
Csók,
anyu (nem Bécsből, hanem) Pestről.

U.i. "te vagy dicsőségem, szabadítóm, ó, Istenem, ne késsél"

2009. június 10., szerda

Ifi

Tegnap Ibolya néni tartotta az ifit, és MEGINT nagyon jó volt. És eszembe juttatta az egyik kedvenc versemet. Ez az :)

Szörnyű fegyver
Minden ütésed, átkod
Hiába ellenem.
Szörnyű a fegyverem:
A végén megbocsátok. (Illyés Gyula)

2009. június 6., szombat

Van olyan zene

amitől lúdbőrözünk. Ez is olyan.


2009. június 5., péntek

Nem ért rá

Sándor pont nem ért rá elmenni. Béla meg pont ráért.